A New England Journal of Medicine-ben publikált vizsgálat eredményei szerint már a sclerosis multiplex (SM) korai szakaszában is gyakran kimutathatók demielinizációs elváltozások az agykéregben.

Biomarkerek az SM progressziójának követésében

A standardizált MR-protokoll használata javítja a diagnosztikus pontosságot, az új léziók azonosítását és a kezelés hatékony monitorozását.

A sclerosis multiplex (SM) és a depresszió gyakori együttes előfordulása részben azzal magyarázható, hogy az SM elváltozások az agy egy speciális „depressziós hálózatában” jelentkeznek, állítja egy új kutatás.

1. A várható prognózis és a neurológiai maradványtünetek az AQP4-IgG-pozitív NMOSD esetében általánosságban rosszabbak.

2.  A MOG-IgG nagyobb arányban termelődik intrathecalisan a liquorban, mint az AQP4-IgG.

A standardizált MR-protokoll használata javítja a diagnosztikus pontosságot, az új léziók azonosítását és a kezelés hatékony monitorozását.

1. A várható prognózis és a neurológiai maradványtünetek az AQP4-IgG-pozitív NMOSD esetében általánosságban rosszabbak.

2.  A MOG-IgG nagyobb arányban termelődik intrathecalisan a liquorban, mint az AQP4-IgG.

A petefészek leggyakoribb rosszindulatú daganataként számon tartott high grade serosus carcinoma (HGSC) kialakulásának háttere az elmúlt években hisztomolekuláris vizsgálatoknak köszönhetően egyre inkább tisztázódni látszik. A rákmegelőző szövettani és molekuláris jellegzetességek behatóbb megismerése nyomán egyre korábbi stádiumban tudjuk diagnosztizálni az igen agresszív lefolyású betegséget. Pontos molekuláris mechanizmusok megismerésével egyre több lehetőségünk adódik a nőgyógyászati gyakor­lat optimalizálására. A közlemény összefoglalja a HGSC kialakulásának ma elfogadott elméletét, diagnosztikai és terápiás javallatait és a potenciális molekuláris célpontokat.

A hasnyálmirigyben gyakran fordulnak elő többnyire ártalmatlan, de poten­ciálisan veszélyes cystás elváltozások. Elkülönítő diagnosztikai besorolásuk nehézséget okozhat, ugyanakkor a beteg számára nagy jelentőséggel bír a cystával összefüggő egészségi kockázat. Ebben a cikkben a kórisméző eljárásokat, a terápiás javallatokat és a követési stratégiákat szeretnénk áttekinteni.

Az érbetegek a kardiovaszkuláris szövődmények csökkentése céljából gyak­ran kapnak kettős trombocitaaggregáció-gátló (TAGG) terápiát. Először japán populációban igazolták az intervenciók utáni kettős TAGG kezelés során alkalmazott cilostazol restenosist csökkentő hatását. Európai popu­lációban végzett vizsgálat hasonló hatást írt le a cilostazollal kezelt alsó végtagi betegekben. A magas restenosis gyakorisággal járó alsó végtagi intervenciók utáni kettős TAGG kezelés optimalizálására további vizsgála­tokra van szükség cilostazol bevonásával.